Csönded vagyok, halk szavú éjjelen, Sötétben virrasztó, álmos szemek. Lelkem mélyén csöndes szavak égtek, amik csak hozzád szóltak, beszéltek.Tovább olvasom…
Szundít a szobában a csönd, szundít lelkemben a könny, szundít kertünkben a farönk, szundít körülötte a halk köd,Tovább olvasom…
A bőrfotel karfáján árva kék kardigán csendesen pihen, mintha még őriznéTovább olvasom…
Ma fényből szőtt sorok nyílnak bennem, mint hajnal, mely csöndből felemel, suttog a toll, s a lélek ír helyettem, hol minden szó egy rejtett üzenet.Tovább olvasom…
A rónaság csöndjén szikra lett az ég, A föld alól egy szótlan nép beszélt. Vaskenyér íze volt a hallgatás, s a szélben égett minden lázadás.Tovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…
A fenyők fehér pompában állnak, vállukon a csönd súlya pihen. Az ég nem kérdez, csak kitárul, kékje lassan belém költözik.Tovább olvasom…
Kicsi veréb ült a kerítésre, mikor lesz már a télnek vége, zord jege mikor enged, s nap melege űzi a hideget?Tovább olvasom…