„egzisztenciális költészet” – versek címszó szerint

← Vissza a verscímszavakhoz

Találatok: 3

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 04. 23. 06:41
Téma: Társadalomkritika
👁️ 6   ❤️ 1

Lopakodva, akár
a besurranó tolvajivadékok
a Lét csigalépcsőig valahogy
még elmerészkedünk.
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 27. 06:56
Téma: Élet
👁️ 10   ❤️ 0

Egyenletes iramban kellene
fogyatkozniuk a létezés lépcsőfokainak is,
ha az ember egyszer már igénybe vette őket;
jó volna vakondokalagutak
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 26. 06:41
Téma: Élet
👁️ 11   ❤️ 1

Mert Kezdetek s Végek egyre szűkölő megszilárdulásnak indult kopásnyomai, a folyton bomlófélben lévő kicsinyeskedő mozdulatok, alamuszi, olcsó kis gyanakvások, úgy mintha egyre nyilvánvalóbb tény lenne a halandóság eltűnése is; hisz ha valakiről alig tudhatnak valamit, az kicsit olyan, mintha meg sem született volna – legalábbis – manapság. A Valóság masszív groteszk börtönfalára még így is változó határvonalakat pingál egy-egy folyamatosan változó ábrándkép vagy gondolati sík; mert mostan éppen úgy magánakvalón törtet a kicsinyes szélhámos, akárcsak a spicliskedvű cinkos, egymás kripta-arcába – sokszor – éppen úgy néznek, akárcsak egy torz-tükörbe.

Kelleti jócskán magát a pénzéhes kurtizán, ha kell, ha nem, csakhogy egyedül neki haszna legyen – senki sem érti meg a néma kagylót, ha homokszem sérti meg bensejét s fáj lelke, mert már alig maradhatott valaki, aki a puszta, zsigeri Valóságot cáfolhatná meg; szívekbe bevésett komisz Idő minduntalan tovarebben, a bizalom láthatatlan lépcsőfokait sem mászhatja immár meg akárki. Mintha minden szakadék-szándék csupán csak hallgatni volna képes kifeszített talpak alatt; a tehetetlenség biztos tudata tapogat, akár a vak az ember dolgai körül.

Tovább olvasom…