Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…
Hiszem, hogy elhiszed, több vagy, mint Nő a képen, Valakinek angyal, valakinek ördög vagy éppen! Valakinek sokat adsz, s azonosul is veled, De van olyan is, aki téged nem szeret.Tovább olvasom…
Már nem segítünk egymásnak, üzlet lett a világ, nincs szeretet. Időd sincs, sokszor arctalan vagy, közben telefonodat nyomkodod.Tovább olvasom…
Mikor az emberek Elrohannak egymás mellett, Rá sem nézve a másikra Futnak, csak futnak.Tovább olvasom…
Nem akarom látni a vérpiros mezőket, az egymást öldöklő embereket.Tovább olvasom…
Ó, jaj! Aljas merénylet mindaz, mi történt leple alatt sötét éjnek:Tovább olvasom…
Füstös kocsma a város szélén. Rekedt hangú énekes blues dalát hozza felém, a fáradt éj. Kábult, italtól mámoros emberekTovább olvasom…
Egy kis padocskán
üldögélek egyedül
szomorú világ.
*
Tovább olvasom…