Nyomok a hóban

Ó, jaj!
Aljas merénylet
mindaz,
mi történt leple alatt sötét éjnek:
Belegázoltak érzékeny lelkébe,
beletapostak
törékeny testébe,
a frissen hullott hónak.
Nyomok a hóban.
Mély sebek, hegek, felkiáltójelek.
Aljas brigantik erőszakot tettek,
fehér testén a szűz hónak.
Zsákmánynak tekintették,
az útjukba került ártatlant.
Mint ordas farkas, rontottak rá
a könnyű prédára.
Zord bakancsok vastag talpa
durván, összezúzta
érintetlen fehérséget,
szelíd, ártatlan lelkét,
az új keletű hónak.
E gonosztett büntetlenül
nem maradhat.
Hamarosan nagy szelek,
megváltó meleget hoznak.
Fagyra, hidegre orvosságot,
meg a tavaszi olvadás adja.
Reszkessetek erőszakos,
bűnös, havas nyomok,
mind egy szálig elpusztultok!
Eltűntök, végetek lesz,
semmi sem marad belőletek.
Uralmát átveszi a mindent elborító sár,
és most ti, bakancsosok,
ti következtek soron,
s lesztek az új áldozatok.
Sárosan, megalázva,
lehajtott fejjel ballaghattok tovább az úton,
s hogy meddig, nem tudja senki,
talán jövő télig, talán az első friss hóig.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.