Leültem vaságya szélére, hideg keze tétlen, erőtlen, kék íriszén üveges, kifakult csillogás, tudom, eljön lassan az elmúlás.Tovább olvasom…
Miből van a szív, hogy ennyi mindent elbír még ha törött is...Tovább olvasom…
Lágy szellő simít, Lelked halk dallama hív, Csillagok között.Tovább olvasom…
Ha majd föld takarja testemet, s eljönnek ködös reggelek. Megérzem jöttöd, s álmomból felkelek. Mikor kijössz hozzám, nem kell a sok virág.Tovább olvasom…
Nézek ki a tájra, bele a nagyvilágba, Látom a szép magas fákat, s a távolban egy modern házat. Ó hogy irigylem őt, kinek megvan minden ablaka, s büszkén áll az összes fala.Tovább olvasom…
Átléptem az öreg küszöböt. Lelkembe szívom a puha ködöt. A sápadt ég rezdületlenül néz, válla mellől párás napkorong idéz.Tovább olvasom…
Arcodra nézve látom bánatod, félelmedet így gyorsan átadod. Remegő kezem feléd emelem, de már nem ér el az üzenetem.Tovább olvasom…