Neked adnám mindenem e szerény földön. Mégsem kéred, s hagyod, hogy lassan megöljön. Hisz, ha Téged meg tudlak hívni magamhoz, Első vendégként ülhetsz le asztalomhoz.Tovább olvasom…
Tudnom kell, hogy merre menjek, s miként cselekedjek! Fiatalságom bizonytalanságban élem. Nincs kapaszkodó, semmi ami megáll!Tovább olvasom…
Hová szórjuk kincseinket? Kinek is kel? vagy kinek is kell? De kell-e egyáltalán?Tovább olvasom…
Egy cseppnyi boldogság csak ennyit kérek Addig amíg a mában élek Lassan földre érnek a lélek cseppek S körbe fonnak, nem sietnek.Tovább olvasom…
Csak egy vers, hogy hangod még halljam, A parázs, a láng már kialudt halkan. Már nem nézek vissza az utcán, Hogy vajon Te voltál?Tovább olvasom…
A könny a szív tintája, A legnagyobb érzelmek manifesztációja. Belső megtisztulás eszköze, Érzelmek külső kivetülése.Tovább olvasom…
Bár tudnám, mit érzel, Ott mélyen, hova senkit sem engedsz. Mi jár a fejedben? Mi az, mit senkivel nem osztasz meg.Tovább olvasom…
A Tűz, heves lélegzet, lobbanó vágy a levegőben, örök szikra, mely mindent fel akar égetni, izzást remegéssel megmutatni.Tovább olvasom…