Mikor minden zöldell A természet is szárnyra kel. Szirmát bontja megannyi csodás virág, Lelket kapnak a fák.Tovább olvasom…
Sort alkotnak a szavak, Utánuk tán üres csend marad. Érzéseim világa kel életre, Szavaimnak végtelen térképében.Tovább olvasom…
Bár tudnám, mit érzel, Ott mélyen, hova senkit sem engedsz. Mi jár a fejedben? Mi az, mit senkivel nem osztasz meg.Tovább olvasom…
Csak egy szép pillanat volt, De a lélekig hatolt. Régi sebet feltépő, Mélységekből feltörő.Tovább olvasom…
Valóságnak hitt létben, Csak egy színpad az élet. Úgy forog körbe – körbe, Mint színházban a díszlet.Tovább olvasom…
Tükörbe nézve néha fáradt, és fakó arcú önmagamat látom. Mély barázda nincs az arcomon, de az évek engem is megtépáztak.Tovább olvasom…
Lenyomat vagyok – a papíron maradok mélyen. Átfolynak a szavak rajtam. Egy kéz hajol fölém –Tovább olvasom…
Már mindenki szíve kifosztott kincsesház kell, hogy legyen?! Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:Tovább olvasom…