Olyan vagyok, mint az ősz maga, színek tánca, búcsú dala. Piros, arany, barnába hajló, minden árnyalatban szívbe szálló.Tovább olvasom…
Régen, sarjadó facsemeteként esőre, szellőre, fényre vágytam. Teljes életem csak eképp lehetett.Tovább olvasom…
Sokan nem hisznek benne, a fiatalok csak legyintenek. Mit akarnak ezek az öregek, eljárt már az idő a fejük felett.Tovább olvasom…
Megnyerhető veszteség veszi mindannyiszor kezdetét. Kiszikkadt kenyérdarabokban holt kapcsolatok, eltékozolt emlékeink lappanganak. Ér-e bármit is önkéntes fáradozásunk,Tovább olvasom…
Már mindenki szíve kifosztott kincsesház kell, hogy legyen?! Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:Tovább olvasom…
Lenyomat vagyok – a papíron maradok mélyen. Átfolynak a szavak rajtam. Egy kéz hajol fölém –Tovább olvasom…
Tükörbe nézve néha fáradt, és fakó arcú önmagamat látom. Mély barázda nincs az arcomon, de az évek engem is megtépáztak.Tovább olvasom…
Valóságnak hitt létben, Csak egy színpad az élet. Úgy forog körbe – körbe, Mint színházban a díszlet.Tovább olvasom…