Ülök a néma félhomályban, Elmémben halk gondolatokkal. Nézem az ódivatú plafont, Rajta a csillár szép korona.Tovább olvasom…
Görbül a horizont benne a csend honol, létem öledbe temetem, gyengén birtokol. A vöröslő égi nap lassan föld alá bukik, simító lágy öled eközben érzőn elandalít.Tovább olvasom…
Mint égszakadás zuhant le az est, s behatolt minden zugba, mintha ki akarná szorítani a fényt, s ez a dolog nem fordítva volna.Tovább olvasom…
Vágytam másra érintésben, Másra vágytam ölelésben, Hamis csókkal, szenvedéllyel Más szerelmét sosem kértem.Tovább olvasom…
A félhomályban csendesen játszanak az árnyak, gondolataim ide-oda kószálnak. Halkan bekúszik a szobába egy dallam, egyre ismerősebb, ahogy ráhallgattam.Tovább olvasom…
Csak egy érintést, csak ennyit kérek. Csak a kezed hadd foghassam még, kérlek. Csak még egyszer, utoljára,Tovább olvasom…
Fekszem álmatlanul az éjszakában, rád gondolok most a félhomályban. Hiányzol – bárcsak itt lennél velem, bárcsak látnád könnyező szemem.Tovább olvasom…
Az ég sötétjében kúszik fenn a Hold, Fénye ezüst, bennünk csendet simít, S titkot mesél, mit fény soha nem mond, így lesz Két ősi testvér, fény és félhomály,Tovább olvasom…