Együtt veled

Mint égszakadás zuhant le az est,
s behatolt minden zugba,
mintha ki akarná szorítani a fényt,
s ez a dolog nem fordítva volna.

Mint feledés borult ránk a csend,
egyszerre fogytak el a szavak,
mintha hangunk el akarna veszni,
s az alap ez a némaság volna.

Csak szívünk kalapált sebesen,
csak vérünk lüktetett hevesen,
csak csöndes félhomály derengett,
s fűzte össze örökre lelkünket.

Hangosvers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.