Vérrel oltott tűz éghet szívemen, hitemből épül rajta érzelem, s ha jön az éj, hogy kételyt ültessen, a lángom fellobog a csend ellen.Tovább olvasom…
A nőt az angyalok őrzik Szívét szeretettel töltögetik Szépséges fényben pompázik Két karjában a világ is hintázik.Tovább olvasom…
szél karjaiban tél illata kavarog- közeleg a fény ☆Tovább olvasom…
Ünnepelni kellene, de lelkem repedésein lassan kiszivárog, belém hasítTovább olvasom…
Egyedül én csupán egy pislákoló gyertyafény vagyok, nagyon kevés ahhoz, hogy világítsak, de ha mellettem leszel,Tovább olvasom…
Egy pohár áll a mohán – erdő lélegzik, fény csorog bele, az idő megérkezik. Félig te, félig üres a pohár, ahol a csend megtart, és rám talál.Tovább olvasom…
Bekuckózom – a fotelembe süppedek, régi lemez sercen, a tér is beleremeg. A tű alatt felragyog egy eltűnt világ, hol hangból születik fény, és fényből szabadság.Tovább olvasom…
Lengedezik már a szél, Lágyan üzen. A hó alól Hóvirág bújikTovább olvasom…