Odakint a hajnali pirkadó ködben beteg hernyóként sárgaszín villamosok vánszorognak; újból megindul immárTovább olvasom…
Két kéz közt fény izzik, nem test, csak ígéret még, szelíd távolság lélegzik.Tovább olvasom…
Ne nézd a fényt, mi hideg üvegen ég, Nézz a szemébe, hol csillog még az ég. Egy pittyenés csak múló, üres zaj, De gyermeked szava gyógyír és vigaszgally.Tovább olvasom…
Tisztán, fényesen ragyog, Oly fenséges, magasztos. Aki előtte megáll, Lelkét e fény járja át.Tovább olvasom…
Óh, te kietlen, árva vidék, elvesztetted a lét éltető színét! A fény ereje mára elhagyott, csak némi világítást iktatott.Tovább olvasom…
A nap első lágy fénye beköszön a szobába, keresi a sarkokat, csendben kúszik párnámra.Tovább olvasom…
Szívedhez érni, csillagokba lépni Ahol a csend is rólad kezd beszélni Szívem csendjében őrzök minden percet Átölel, csendben érzem lelkedet.Tovább olvasom…
Egyensúlyom keresem az út mentén Egy apró szigeten Tenger hullámai lábamhoz érnek Villanások kísérnének.Tovább olvasom…