Egy nő olyan, mint a hóvirág tél végén, mely hó alatt hajt nemesen és büszkén, fehér ruhában hidegben előbújik, ősi eleganciával megmutatkozik.Tovább olvasom…
A galamb szárnyán fény csillan, Belső béke hull rám, halk susogásban. Nyugalom szőtte a reggelt körém, Jelenlétem a Szentlélek ölében él.Tovább olvasom…
Az ajándék bennem mélyen égő fény, csontjaim csöndjében lüktetőn remény, nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét, mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.Tovább olvasom…
Vándorok vagyunk e földön, lépteink után vajon mi marad. Áldást szórunk e szívünkből, ha megérkezünk valahova.Tovább olvasom…
Nyakad ívében fény csúszik alá, mint alkony árnya domboldalon. Szemem követi lassú mozdulatát, szívem ritmusa dobban torkomon.Tovább olvasom…
A víz nekem nem egyszerű elem. Nem tárgy, amit érinteni lehet, hanem lélegzet: az élet első rezdülése,Tovább olvasom…
Nem érint a kéz, mégis remeg a bőr, ahogy egymásba simul a csendem és a csended. Az idő megáll — nem kérdez, nem dönt, csak nézi, ahogy két lélek felismeri önmagát a másikban.Tovább olvasom…
Fény fut végig a gerincemen, szálait húzza az égen, látom, ahogy táncot jár a végtelen színek közé fonódva.Tovább olvasom…