Szivárványnő

Egy nő olyan, mint a hóvirág tél végén,
mely hó alatt hajt nemesen és büszkén,
fehér ruhában hidegben előbújik,
ősi eleganciával megmutatkozik.

Fénylő szemei, akár a csillagok darabjai,
erős, makacs, mint a kőszilánkjai,
de lágyan simogató, mint a tenger habjai,
szépsége az égen játszó szivárvány színkavalkádjai.

Érzelmei tűz, erő és melegség összessége,
a kiismerhetetlenség végtelensége,
szépsége a belülről jövő rejtélye,
a Nő a világ legszebb teremtménye.

Hozzászólások (2 darab)