A hó még álmot őriz a föld tenyerén, hideg takarója lassan enged. De a csend alatt már lobban a fény, s tavasz szárnya bennünk is rezzen.Tovább olvasom…
A Föld még hideget őriz, nedves súlyt, te már ott hajolsz a sötétből elő. Mintha a tél tenyeréből emelne ki egy lassan melegedő fény.Tovább olvasom…
Szél fúj, én állok, árny fut, én várok, csend hív, én hallok, út hív, én járok.Tovább olvasom…
De szeretnék szárnyalni, repülni olyan magasan, mint a madár Ha elfáradnék ráülnék a felhő szélére távolról nézném, milyen hamis a világTovább olvasom…
Múló idők ellebbennek, leplet borít felhőkkel az éj. Hajlongó fák levél-szemekkel esedeznek, integető gyökerek felmerednek,Tovább olvasom…
Friss ánizsszagot lehel a föld magából. Reggel van, egy februári szürke, sáros.Tovább olvasom…
Az életünk e Földön, Útvesztő labirintus. Jobbra – balra tévelygünk, A kiutat keressük.Tovább olvasom…
Pokoli tűz égeti a Földet, tűz – víz árja szabja a térképet! Nehéz erők formálják a szíveket, az agresszió tévútra vezet!Tovább olvasom…