Kertek alatt lépeget Hallkan jár a kikelet Föld anya szíve egyre dobban Ritmusára tavasz toppan.Tovább olvasom…
Friss ánizsszagot lehel a föld magából. Reggel van, egy februári szürke, sáros.Tovább olvasom…
Az életünk e Földön, Útvesztő labirintus. Jobbra – balra tévelygünk, A kiutat keressük.Tovább olvasom…
A Föld még hideget őriz, nedves súlyt, te már ott hajolsz a sötétből elő. Mintha a tél tenyeréből emelne ki egy lassan melegedő fény.Tovább olvasom…
Kis szoba-glóbusz lett a Föld. Szimat-falánk, begerjedt farkasok, sóvárgó, megalkudott bárányok között tán mindig is jobban dívott az agymosott zsongó-szavak dáridója.Tovább olvasom…
Megszülettem, igyekeztem, kisangyalból ember lettem. Ide is, oda is illeszkedtem, szeretettel tettem.Tovább olvasom…
Sűrű, sötét köd terjeszkedik! Ráül a szemek pilláira, A világ búskomorságára. Sűrű, sötét köd terjeszkedik!Tovább olvasom…
Pokoli tűz égeti a Földet, tűz – víz árja szabja a térképet! Nehéz erők formálják a szíveket, az agresszió tévútra vezet!Tovább olvasom…