Az árják földjéről jönnek a hadak, törnek, zúznak, gyilkolnak a vadak. Nem hangzanak könyörgő szavak, mert nem számítanak már a javak.Tovább olvasom…
Nézem a díszeket, dobozba rakom, vajon lesz még másik karácsonyom. Engedik a világnak urai, hogy újra és újra, itt álljon szobákban ez a pici fa.Tovább olvasom…
A kitaszított, cserbenhagyott káosz – félő –, még egyszer már ritkán akarhat élet-egésszé rendeződni. Óvópincék vagy légó-bunkerekTovább olvasom…
Test test ellen feszül, fegyver fegyvert támad. nincs bocsánat.Tovább olvasom…
„A fák kezei égbe kulcsolódtak”, mikor a vérfagyasztó fegyverek végre elnémultak, s némán feküdtek a holtak... A táj mintha megemelkedett volna -Tovább olvasom…
Alkonyban jár a világ, Gőgöt uralja Sátán, Pusztulás a Föld hátán, Romok, romok, csak romok.Tovább olvasom…
Istenem hozzád száll fel imánk, Te hozzád ki mindenható vagy. Te teremtetted meg a világot, mi mind a te gyermekeid vagyunk.Tovább olvasom…
Sokfelé káosz a világban. Káosz a köbön... Máshol háború, szenvedés... Bennem meg öröm...? Szinte szégyellem magam... Ez talán közöny...?Tovább olvasom…