Gaia hív, suttog a táj, A természet szívében nincs határ. Növények nyílnak fényre kelve, Az élet körforgása végtelenbe.Tovább olvasom…
A lombok már sárgulnak, Teraszon hűvös szél száll, De gondolatom a sorok között jár. Karosszékem puha kényelem,Tovább olvasom…
Egy cseppnyi boldogság csak ennyit kérek Addig amíg a mában élek Lassan földre érnek a lélek cseppek S körbe fonnak, nem sietnek.Tovább olvasom…
Mit is várhatnék jobban a percnél, melyben megláthatom őt?Tovább olvasom…
Van valaki, ki társam e göröngyös úton, szavak nélkül is értjük egymást. Karját felém nyújtja, szíve értem dobban, még gondolata is engem vigyázTovább olvasom…
Átölel a puha téli sál, mint az az illat, Amikor belépek szívem szentélyébe. Ahol a szantálfa illata lengi körbe, Békére vágyó testemet, lelkemet.Tovább olvasom…
Mosolyogva jött meg az éj, fehér fogát villantotta ki. Aludni küldte a Napot, most az helyett a Hold ragyogTovább olvasom…
Ott járok, hol nincs bántás csak béke, szeretet, és nyugalom. Ahol a természet szépségei, igaz valójukban tárulnak elénk.Tovább olvasom…