Gaia

Gaia hív, suttog a táj,
A természet szívében nincs határ.
Növények nyílnak fényre kelve,
Az élet körforgása végtelenbe.
Éjszaka jő, csillagfény ragyog,
Nappalra várnak a madárdalok.
Esőcseppek hullnak lágyan,
Napsütés csillan a víz-árnyban.
Évszakok váltják színüket,
Lágy szellő hoz új üzenetet.
Virágok nyílnak szívünkben is,
Patakok partján a csend hív minket is.
Harmat cseppen, reggel éled,
Vihar után a szél is békélhet.
Szeretet és harmónia él,
Boldogság bennünk mindent betölt, mint a fény.
Gaia ölel s újraéled,
Az élet maga a végtelen szépség.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.