Az illatok varázsa

Átölel a puha téli sál, mint az az illat,
Amikor belépek szívem szentélyébe.
Ahol a szantálfa illata lengi körbe,
Békére vágyó testemet, lelkemet.

Az az illat örökre beivódott orromba.
Mikor beléptem abba a birodalomba,
Felkínálta tálcán az élet a lehetőséget,
Békében élhetnék önmagammal.

A szantálfában rejlő nyugalom,
A fűszeres fahéj meleg illata,
Harmóniát hoz az otthonodba,
Békét teremtve önmagadba.

Hát tanulni kezdtem e titkot,
Minden nap egyre mélyebbre értem.
Ez az illat lelkembe fészkelte magát,
Átölelte, benne haza találó lelkemet.

Itthon vagyok, hazaérkeztem.
Megbékélve pihenhet szívem.
Ez az illat emlékeztet arra a napra,
Mikor megtalálva önmagam,
Szívemben, lelkemben békére leltem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.