Írta:
Tasi83
Feltöltve: 2026. 02. 05. 06:56
Téma: Önismeret
👁️ 5
❤️ 0
Hosszúra sikeredett, kacifántos álomként árnyékokat növeszt bennem érett magányom. A tapintható sakálhiányt ritka fellelni s kitapintani önző, sebezhető végpontokként. Kis, senkiházi szivárványrés egy megrepedt, görbe üvegen nyughatatlan utazóként még a világból is kiköltöznék. Empátia–tolerancia titokban megszülhető lélekechó-hangjait a meg nem értettség szándékos gázló tüskebokra agresszíven körbefogja!
Örvényekké aljasodik még a kíváncsiskodó megismerés is; köztes állapot, furcsa beismerés: állatokként egy egész életen átcipeljük terheit közös bűneinknek, alamuszi vétkeinknek. Minden út végén tátongó, kiásott szakadék les ránk s fogad. Az emlékezet vicsorgó fenegyerekei naponta megkísértenek, akár csaholó, kóbor kutyafalkák; kiokádott valóságokból sem lehet immár kártyavárat építeni! Fényre jött, kitárt lélekszirmok nyílnának meg, ha még tisztelni lehetne az egyemberit s morált.
Tovább olvasom…