Kicsinyeskedő, számító dögevők kora

Ez az önmagával is
vétkező totál tótágast,
ördöggörcsöt vetkező Világ
mintha kifacsarná
az átlagemberek kegyvesztett,
kicsinyes életét is;
elpotyogtatott fekáliakupacokat
potyogtat úton-útfélen,
miközben tohonya közöny,
felszínes vadbunkó sznobizmus
öklendezik kedvére,
miközben agymosott
megvesztegethetősége
egyre tágabb.

Születő–omló–foszladozó
forma manapság már
szándékosan is elkövet fúj;
még jócskán meg lehet
hallgatni az űrbe kilőtt
űrhajós interurbán szavát:
egymásnak felelget
szüntelen már
a kettőzött némaság.

Valakik – így is, úgy is –
szüntelen, napi 24 órában
megfigyelik, lehallgatják,
digitálisan rabigába hajtják
az egyszerűsített átlagot,
akikre még a szabályok
érvényesek volnának,
tehát kiterjeszthetők,
hiszen a befolyásosabb,
tehetősebbek saját
öntörvényeket fabrikálnak.

Kihallgatja a halhatatlannak
hitt szerelem is a maga önző
szívveréseit egy
másik emberért,
aki – meglehet –
még nem is igazán
tudhatja, miként és
vajon hogy érzi
magát a másik?

Megkövetelik az alkut kínálgató
olcsó kézfogásokat,
mintha ez bármire is
feljogosítaná őket alattomban.
– Előbb-utóbb – észre sem veszik –
némán némuló, kicsinyes
rögökké zsugorodnak össze,
akiket könnyedén el
lehet taposni,
meg is lehet semmisíteni
végérvényesen.

A szándékosan kicsavarodott
Végtelen felé félúton
még hiú számításból
lepaktálnak szüntelen
zakatoló ördögszekerek.
– Hiába is akarnák, már
még régóta tudhatják:
porban megfeneklett,
tékozló lelkekké sorvasztotta
tagjait az Idő vasfoga.

Leeresztett tollú, tékozló
kiábrándultjai e mostani létnek,
akik szándékosan
nem akarnak úgy élni,
ahogy kellene, hiszen
megcsömörlődtek fetrengő
ideggörcsökben is attól,
amit a média másodpercek
alatt fröcsög arcukba.
Mert már aligha lehetséges,
hogy az átlag kimenthesse
méltó mód magát a tudatos,
számító dögevők karjaiból!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.