Van egy hely benned, ahol nem szól a világ. Ahol nem kell bizonyítani, nem kell erősnek lenni.Tovább olvasom…
Nem mozdul a lámpa alatt a fény, csak remeg, mintha emlékezne. A város elhallgatott – csak a cipősarkak távolodó koppanásaTovább olvasom…
Szeretem, ahogy az illat körbevesz, nem kívülről, hanem belőlem indul, mint suttogó fény a mellkas mögött, lassan, puhán, hangtalanul nyílva.Tovább olvasom…
Semmi, s benne minden él, a lét határán rezzen a szél. Van is, nincs is, álma mély, az értelem is semmi még.Tovább olvasom…
Nem érint a kéz, mégis remeg a bőr, ahogy egymásba simul a csendem és a csended. Az idő megáll — nem kérdez, nem dönt, csak nézi, ahogy két lélek felismeri önmagát a másikban.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Egyetlen lélegzet áll a lét fölött, megpihen a csoda szárnya. Nem menekül semmi elől, most elfér benne a csend és bája.Tovább olvasom…
Kémény nőtt az ég gerincére, nem gyökérből, nem imából. Füsttel tanítjuk a felhőt, hogyan kell elfogyni a világból.Tovább olvasom…