Aranygombos Telkibányán szívek dobbannak Erdő közepén fák oltalma Patak csordogál rozsdás és tiszta Hegyi forrás vize szomjamat oltja.Tovább olvasom…
Szobám rejtekében van egy oltár Szívemben ott van templomod. Nem kell, hogy útra keljek, hisz Magamban hordozlak, Jézusom.Tovább olvasom…
Ma nem rohanok a holnap után, csak megállok a pillanatban. A csendben hallom a szívemet, és engedem, hogy vezessen.Tovább olvasom…
A világ zajától távol vágyik az én lelkem. Az erdő mélyébe, egy tölgyfa rejtekébe, a földbe épített csodavilágomba. Oda, hol nem bántanak az emberek,Tovább olvasom…
Uram, teremtőm, add meg nekem azt a kegyet, hogy én jól szeresselek téged, s te szeress engem úgy, mintha megfelelnék a te elvárásodnak. Add meg nekem a jó döntés jogát, hogy ne tudjak rosszat tenni, cselekedni, még akkor is, ha lelkem a zivatarban, amiben most van, ne tudjon hibázni.Tovább olvasom…
Veled együtt deresedik, megőszül a halánték, Veled együtt csendesedik, minden napunk ajándék.Tovább olvasom…
Lelkem e földi burokban tűri sorsát, hálával fogadja a szeretet csodáit, Uram, pontosan tudom, bármit adsz, ha fáj, éget, az végül javamra válik,Tovább olvasom…
Ma beléptem önmagamba, mint egy csendes, szent térbe. Nem vittem zajt, nem vittem múltat – csak jelenlétet a fénybe.Tovább olvasom…