Ma, a belső templomban

Ma beléptem önmagamba,
mint egy csendes, szent térbe.
Nem vittem zajt, nem vittem múltat –
csak jelenlétet a fénybe.

A lelkem nem kérte, hogy változzak,
csak hogy végre lássam őt.
A fájdalom nem volt ellenség –
csak kapu egy mélyebb erőhöz.

A légzés lett az imádságom,
minden belégzés egy „igen”.
És minden kilégzéssel elengedtem
azt, ami már nem én vagyok bennem.

Ma nem kerestem gyógyulást kívül,
mert bennem nyílt meg a forrás.
A figyelem szelíd fényében
minden seb lassan átalakulás.

Nem kellett harcolnom semmivel,
nem kellett jobbá lennem ma.
Elég volt igaznak maradni –
és ez lett a lelkem útja.

Az este majd szent csendbe zár,
és megtart, mint ősi kéz.
Ma hazatértem önmagamba –
és bennem a béke egésszé lett.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.