„lét” – versek címszó szerint

← Vissza a verscímszavakhoz

Találatok: 38

Írta: Híres B Ede
Feltöltve: 2026. 03. 24. 09:42
Téma: Búcsúzás
👁️ 18   ❤️ 1

Felvetted a legjobb ruhád,
ünneplő cipőt, kalapot,
talán még meg is borotválkoztál,
úgy indultál a legnagyobb előadásra,
Tovább olvasom…

Írta: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi 💠
Feltöltve: 2026. 03. 21. 20:43
Téma: Irodalmi ünnepek
👁️ 21   ❤️ 2

Lélekszívemben él a költészet,
Csendesség, melyben megszólal a lét,
Melynek mélyén a múlt szép történet,
Árnyék nem véste rá rút bélyegét.
Tovább olvasom…

Írta: Buglyó Juliánna
Feltöltve: 2026. 03. 21. 20:42
Téma: Tavasz
👁️ 12   ❤️ 1

Vágyam virágzására
vígan ébredek.
virradatot vetít reggel rám
a kikelet.
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 20. 06:53
Téma: Élet
👁️ 8   ❤️ 1

A lét, rend, s vágyak összhangja
valahol félúton megbicsaklott,
tönkrement; ember s pénz
kapcsolata e mostani megcsúfolt,
Tovább olvasom…

Írta: Gyólay Karolina 💠
Feltöltve: 2026. 03. 08. 12:13
Téma: Tavasz
👁️ 25   ❤️ 1

Természet lágyan ringat,
mint édesanya gyermekét,
a zöldelő mezők ölelésében
kifakadt gyenge bimbókkal,
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 08. 07:24
Téma: Élet
👁️ 9   ❤️ 0

Minden nappal mintha már egyre kisebbnek tűnhetne a lélekkel is bemérhető, köztes távolság. Lassított visszafogottsággal haladnánk a Lét nehézkes taposómalmai közt, nehogy merő véletlenség folytán még tartósan bedaráljanak. Törvények s emberi hozzáállások egyszerre már süllyednek s emelkednek, attól függően, milyen megvilágításba is kerülnek befolyásos valakik által; mert minden megkezdett, eljátszott vagy épp csak manipulatív szerep történeti időnkben már velejéig behatárolt. Tartós mellőzöttség-hullám s eszeveszett zuhanó manőverek egyszerre itatják át az ember gond-szabdalta életét.

Mert most még úgy látszik, egyre tohonyább kövérségében pöffeszkedni tud csupán csak a mindentudó önzés, durvaságok, akár a fekély, átterjednek egyik emberről a másikra. Az áldozat bevállaló érzések – félő – már tartósan is zátonyra siklottak. A határtalan mohóság mindent s mindenkit elmart magától. A megbékélt különbözőséget még jó volna begombolni, mint egy védelmet kínáló kabátot. Ígérgetős álmokat még az éjszaka hangjai se mossák tisztára. Ha nem vigyáznak, könnyedén aláhullhatnak megannyi rosták egérlyukain.

Tovább olvasom…

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 02. 06:34
Téma: Élet
👁️ 11   ❤️ 1

Frissen beidegzett
érzetek közt már
egyre kevésbé lehet kijelenteni,
hogy biztos rév
Tovább olvasom…

Írta: Halászné Magyar Márta
Feltöltve: 2026. 02. 20. 10:21
Téma: Elmúlás
👁️ 30   ❤️ 0

Hajamban megcsillan fehér porhó,
mellőlem sok év messzire szökött,
bár tortáimon nem volt csillagszóró,
az idő bizony eljárt fejem fölött.
Tovább olvasom…