Pótolhatatlan pillanatok sora a létünk, perlekedve pörgetjük hétköznapjaink, miközben büszkén, balgán feledjük, parányi porszemek voltunk és leszünk…Tovább olvasom…
Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…
Csak egy szobor vagyok, elbújok a rengetegben. Vibráló léted mindhiába fonja körül megkövült testem.Tovább olvasom…
Szívem néha elkalandozik. Olyan jó lenne végre csak lenni már – élvezni és érezni, mit az élet adna,Tovább olvasom…
Pirossá simul a lét jégkék ujjaid alatt. Dermedt falevelek kelnek táncra veled.Tovább olvasom…
Tévedhetetlennek gondolt látó-szemekkel sem biztos, hogy az ember még ráismer igazi ismerőseire, barátaira;Tovább olvasom…
A mozdulatok tehetetlen, mohó csomói váratlan körbehurkolnak egy egész emberi életet;Tovább olvasom…
Az ember mostan összeszorított tigrisfogai közt fogcsikorgatva tartaná még a bizonytalan Végtelent; sorsa fölött még nem dönhettekTovább olvasom…