ÖNCSALÁSOK KALKULÁCIÓI

A lét, rend, s vágyak összhangja
valahol félúton megbicsaklott,
tönkrement; ember s pénz
kapcsolata e mostani megcsúfolt,
modern korszak elrettentő intelme,
hiszen egyszerre már boldogít
s nyomorít is az, ami
– elviekben –,
értékmérőnek lett kitalálva.

Mintha egy füst alatt
uralkodna rajtunk
is e manipulatív eszköz.
Az Idők futóhomokján
halandó porszemek módján
az ember nagyritkán
talán megtelepszik,
mégis alig-alig akadhat bárki is,
ki emlékezne rá,
vagy épp dicsérné érdemeit.

Önző érdekek
megosztó kényszerítései közt
is egyre kevésbé érezhető
a humánus emberség;
az emberre rátukmált
hamis-hazug öncsaló hajsza,
mely tönkretéve felemészti tagjait.

Gazdagságok életunt
dáridó-örömei közt
marék boldogságot vásárolni kár,
mert totálisan kiüresedik,
közönyössé lesz
a lélektani tartás is,
mely egykoron mindenkit jellemzett.

Mert most mintha továbbra
is álszent becsülettel lejmolnának
– nem csupán –,
csak a gazdagok s tehetősek.

A Létbe megkövesedett átok
megkísérti rendre az egyszerű
emberek mindennapjait is.
Mintha már tudatosan is
árnyékok módján követnének
bennünket megtervezett csalódásaink;
vágy s kicsinyes lehetőségek
párhuzamai közt aligha tudná bárki is,
mit tartogat számára
egy-egy kiszámítható különbség?!

Miért lelkesedik mégis
sokakban ennyire
az önmegváltások kicsinyes álma?
Mintha önsorsrontó
megalkuvások lettek volna
magok módján elszórva
a könnyedén
megvesztegethető lelkekben is.

Már örök vándor-idegenekként
kell belekapaszkodni a létbe,
ha bárki is azt akarja,
hogy túlélhessen,
vagy épp talpon maradhasson?!
Begipszelt végtagokként
az ember őrli, marcangolja
kegyvesztetté lett hétköznapjait,
s még mindig nem tudhatja, mivégre?!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.