Semmi, s benne minden él, a lét határán rezzen a szél. Van is, nincs is, álma mély, az értelem is semmi még.Tovább olvasom…
Engedd, hogy válladra hajtsam fáradt fejem, ahol a világ zaját végre elfeledem. Engedd, hogy csókom puhán arcodra simuljon, s szíved dobbanása bennem visszhangra találjon.Tovább olvasom…
Hazugság-jég, fájdalom-jég, a múlt gyászának szikrázó csöndje. Ahogy a Nap felkel bennem,Tovább olvasom…
A test emlékszik arra, amit a lélek már elengedett. Reggelenként ropogva ébredek, mintha csontjaim órák lennének,Tovább olvasom…
Hajamban megcsillan fehér porhó, mellőlem sok év messzire szökött, bár tortáimon nem volt csillagszóró, az idő bizony eljárt fejem fölött.Tovább olvasom…
Természet lágyan ringat, mint édesanya gyermekét, a zöldelő mezők ölelésében kifakadt gyenge bimbókkal,Tovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Szívem néha elkalandozik. Olyan jó lenne végre csak lenni már – élvezni és érezni, mit az élet adna,Tovább olvasom…