Felhőkapu az egekben, kitárul a messzeségben. Szivárványhíd fut rajta, Eget, Földet összetartja.Tovább olvasom…
Hollófekete lélek száll a házak felett, Szívében kövek nehéz súlya lebeg. Felkapta a forgószél, s messzire vitte,Tovább olvasom…
Nem hittem, hogy rám talál, de Megérintett a HALÁL. Gyöngéden szólt itt vagyok, S ajka súgott néma dallamot.Tovább olvasom…
Aranyruhát öltött a fénylő homok, úttalan utak futnak a messzeségbe. Hullámzik a látvány a nap melegétől, utat keresnél, minden oly egyforma.Tovább olvasom…
A homokdűnék fodrozódó lankáin, A karmazsin Nap felkelte szinte parázslik. A végtelen sivatag, ameddig a szem ellát, Magában hordozza múlt időknek titkát.Tovább olvasom…
Nyakam szegletében éledő észtvesztő gyönyör, Egy halk sikoly, mitől megszokott ritmusát téveszti a Föld. Árnyainktól halkan moccan, megcsillan a kopott tükör, Csókunkban megáll az idő, s benne az örökkévalóság tündököl.Tovább olvasom…
Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Káprázat nyilát lövi ki csábos Lexus- barna szemébőlTovább olvasom…