A csend ma beljebb húzódik, mintha helyet készítene. A fény megáll a falon, és figyel, ahogy közeledsz.Tovább olvasom…
Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
Nagy utazás – csendült fel dal, minden mondat egyesével felkavar. Mert tudom, hová tartok, de vajon honnan jöttem? Gyermekkorom elillant gyorsan mögöttem.Tovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
Az ablakban holdsugár időz. Por száll melegenTovább olvasom…
Arcodra nézve látom bánatod, félelmedet így gyorsan átadod. Remegő kezem feléd emelem, de már nem ér el az üzenetem.Tovább olvasom…
Csodálatos illatokkal bódítanak, csábítanak halk, lágy muzsikával, szerelmes szavakkalTovább olvasom…
Némelykor elgondolkodom elmúlt dolgokról. Agyamban emlékfoszlányok tűnnek elő, a múlt homályából, de túl homályosak.Tovább olvasom…