A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
Arcodra nézve látom bánatod, félelmedet így gyorsan átadod. Remegő kezem feléd emelem, de már nem ér el az üzenetem.Tovább olvasom…
Mint hullámot a part, várlak. Hogy szépségedtől fázzak. Arany avarhídnál figyellek, téged, a fagyfátyol-királynőmet.Tovább olvasom…
Átléptem az öreg küszöböt. Lelkembe szívom a puha ködöt. A sápadt ég rezdületlenül néz, válla mellől párás napkorong idéz.Tovább olvasom…
Egy keringő volt, amivel kezdtük az életünk. A lépéseivel körbe jártunk ezer és még több utat.Tovább olvasom…
Bennem ragadt egy pillanat, mint kő a folyó mélyén. Nem látszik, csak súlya van, minden rezdülését érzem én.Tovább olvasom…
Múltamra visszatekintve, borzongok, lelkem gúzsba kötve vergődött a poklon, lábam ingoványos talajra tévedt, de a várt segítség egyre csak késett.Tovább olvasom…