„múlt” – versek címszó szerint

Írta: Rebeka Nagypál 💠
Feltöltve: 2026. 02. 20. 05:21
Téma: Szerelmi csalódás
👁️ 10   ❤️ 0

Ha tudtam volna, hogy a végén minden tönkremegy,
akkor is akarnám, hogy velem kezdj.
A történetet, nem én írom, csak visz magával.

Írta: Baginé T. Szilvia 💠
Feltöltve: 2026. 02. 19. 11:25
Téma: Szerelmi csalódás
👁️ 26   ❤️ 0

Valami történt, valami elmúlt.
A felejtés nem segít,
lelkem támaszt nem nyújt.

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠
Feltöltve: 2026. 02. 19. 09:03
Téma: Emlékezés
👁️ 95   ❤️ 2

Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén,
mint elfelejtett mondat a csend peremén.
Indák kanyarognak fedelén, s oldalán,
mint megfáradt emlékek az idő homlokán.

Írta: Rose Logan
Feltöltve: 2026. 02. 18. 19:21
Téma: Egyéb
👁️ 26   ❤️ 3

A lakat mely őrzi a titkokat,
A lakat mely őrzi a múltat.
A lakat mely soha sem beszél,
A lakat hét pecsét alatt marad.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 02. 15. 06:49
Téma: Élet
👁️ 8   ❤️ 1

Esztendők zavaros,
homály-zsentonjaiba
méregetem arcomat.
A titkos Vant s a Jelent kutatom.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 02. 14. 03:08
Téma: Élet
👁️ 5   ❤️ 1

Háttal állunk folyton a Múlttal.
Mintha valami már mindennap
szándékosan belénk akarna rohanni.
Mintha vézna, megtépett árnyak

Írta: E. M. Miller
Feltöltve: 2026. 02. 12. 04:49
Téma: Élet
👁️ 16   ❤️ 0

Vannak az életben súlyos döntések,
miket meg kell hoznod, mert az
Élet közbeszólt.
A lelked mélyén hiába

Írta: Magdus Melinda
Feltöltve: 2026. 02. 10. 11:39
Téma: Csalódás
👁️ 25   ❤️ 2

Ülök a szemétdombomon,
jó lenne összekaparnom magam,
bár kilátástalan a sorsom.
Segítő karok maguktól lehullnak,