Nézem a tükröt, felém fordítva tartva, Ki feslik benne, borvörös csókjával rajta? Ki lehet a kémlelő szeplőtelen arca, Kinek éjjel-nappal szemétTovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Mint hullámot a part, várlak. Hogy szépségedtől fázzak. Arany avarhídnál figyellek, téged, a fagyfátyol-királynőmet.Tovább olvasom…
Ünnepelni kellene, de lelkem repedésein lassan kiszivárog, belém hasítTovább olvasom…
Bakelit forog, sercen a múlt, az ereklye pókhálóba bújt. Viasz csorog az ablakon, kilencvenkilenc lubbalon.Tovább olvasom…
Csendet sző az éj némaság közepette, Nehezen jő álom ismét a szememre. A csillagos égbolt felettem, tisztán, Eltűnődöm, az álmaimra ki vigyáz?Tovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…
Egyszer régen, csendes estén. Egy lány a vállamhoz ért,Tovább olvasom…