Idegenbe szakadt bús székely leány, de nehéz sors várt odakint te reád, hazádtól távol, idegenek között, keresed kenyered, és közben vergődsz.Tovább olvasom…
A Nap sugarai a fák között játszadoznak, A harmatcseppeken fényesen megcsillannak, A fák ágain a madarak gyönyörűn énekelnek, Az erdő, szellemével mindent megbeszélnek.Tovább olvasom…
Kikeletre ébredve „leheletét érzed-e?” „Itt a tavasz, tudod-e?” pacsirta, dalt dúdolsz-e?Tovább olvasom…
Bárányfelhők legelnek az ég kékségén, fehér csíkokat húznak a mennybolt tetején, napsugár öleli burokba a páracseppeket melegével, varázsol a szivárvány minden színével.Tovább olvasom…
Tavasszal találkoztunk te és én, mi ketten, Szemed magába zárt, éreztem: tetszem neked. Pillantásod megigézett a kék kikeletben, Napsugár mosolygott ránk szikrázó fényében!Tovább olvasom…
Erdőn mezőn futó patak,folyó, tenger, óceán mind te vagy. Te vagy az erdő,a Föld tüdeje, mely oxigénnel minket ellát.Tovább olvasom…
Az égnek sok madara, Oly szabadon szárnyalhat, Nincsen Földi rablánca, Fák lombja a tanyája.Tovább olvasom…
Hegyvonulat mélyében, Hűs kis patak csordogál, Kristálytiszta vizében, Látszik sziklás kavicságy.Tovább olvasom…