Életem kódexlapjaiban lapozgatok egyre vissza; emlék, múltak árnya, akár a tartós, szívós mélyréteg,Tovább olvasom…
Miért igaz még mindig, hogy pókhálófényben vergődnek fejem felett ezüstnyílvesszős csillagok?Tovább olvasom…
Félő tőrbecsalt hatalmasokat már nem fog be kiásott farkasvermek csaprája; űzi s falja fel álnokmódTovább olvasom…
Lehetett volna, de mégse lehetett! Felnézve rá farkasszemezve az őszinteséggel megtaláltam volna azt akivel a Lét ezer tört, apró, csodálatátTovább olvasom…
Hebegve szól szívem tétova kelyhében már minden félrerakott dallam; ki tudhatja felemelő, ismeretlen percek terveit?Tovább olvasom…
Mert mindig van, ami távolodik tőlünk… Előbb az anyák-apák, később a család, majd az Egy-Kedvessel a halhatatlannak mondott Mindenség.Tovább olvasom…
Idővel objektivizálja, lecsupaszítva meg is hazudtolja magát az Ember. Korral járó berögzött sztereotípiák éppen úgy keserítik szánalmas kisstílű kis életét,Tovább olvasom…
Öröm s fájdalom ellen – régóta tudhatom –, lecsupaszított s védtelen vagyok! Borsón térdeltettek gyermekkéntTovább olvasom…