Mert mindig van, ami távolodik tőlünk… Előbb az anyák-apák, később a család, majd az Egy-Kedvessel a halhatatlannak mondott Mindenség.Tovább olvasom…
Hebegve szól szívem tétova kelyhében már minden félrerakott dallam; ki tudhatja felemelő, ismeretlen percek terveit?Tovább olvasom…
Frissen beidegzett érzetek közt már egyre kevésbé lehet kijelenteni, hogy biztos révTovább olvasom…
Lehetett volna, de mégse lehetett! Felnézve rá farkasszemezve az őszinteséggel megtaláltam volna azt akivel a Lét ezer tört, apró, csodálatátTovább olvasom…
Most arcokra, s emberekre kellene emlékeznem! Ki ment el hamar s ki távozott önként szánalomból, vagy gonosz-fondorlatok gáncsolásaiként. Ám régen voltam hírmondó-szemtanúTovább olvasom…
A Lélek ma tán egyre inkább válasz-kérdéseket keres, afféle óriás kérdő, felkiáltójeleket, melyekre alig-alig akadhat egyértelmű s őszinte felelet. Próféták a költők kristálytiszta szellemétTovább olvasom…
Néhány megmaradt, még befejezetlen érzés még egyre csak rostokol nyughatatlan,Tovább olvasom…
A föld alól, mint titkos, Elioti Senkiföldje vakondjáratok, váratlan-hirtelen szobádba zuhan nemcsak a gyermekkori éjszakáktól, rémálmoktól való már-már tudatosTovább olvasom…