Most arcokra, s emberekre kellene emlékeznem! Ki ment el hamar s ki távozott önként szánalomból, vagy gonosz-fondorlatok gáncsolásaiként. Ám régen voltam hírmondó-szemtanúTovább olvasom…
Frissen beidegzett érzetek közt már egyre kevésbé lehet kijelenteni, hogy biztos révTovább olvasom…
Barátaim! Bizony mondom nektek: jaj azoknak, kik most a józan ész, s a világosságot gyújtó értelem nevében cselekednek:Tovább olvasom…
Szeretnék kilépni pufók testemből, mely rám hagyományozott ajándékként maradt rám születésemből! Már nem bánom azt,Tovább olvasom…
Megcsobbant arcomban – így a messzi évek távolából –, még mindig egy rettegő kisgyerek néz vissza rám, aki már cinikus, megkeseredett Aggastyánná lett.Tovább olvasom…
Én már úgy megutáltam a torz–groteszk szimpátia- s előítélet-szabályokat, hogy egy sánta–félszeg SziszifusznakTovább olvasom…
Mintha már minden mozdulatlan, megalkuvó, lefizethető lenne; szándékosan elnémultan hallgat az őszinte szó,Tovább olvasom…
A föloldhatatlan ellentmondás, melynek tudatalatti képletében e mostani abszurd-képtelen Világ megmártózott előbb,Tovább olvasom…