Hordtuk a port, s a zajt, mint nehéz láncot, S a falak közt jártunk félszeg, vak táncot. De most a csendet oltárra emeljük, S a házunk lelkét újra megleljük.Tovább olvasom…
Ne válaszolj a zajra, mit rólad sző a világ, A magyarázat börtön, s csak szaporít hibát. Mikor a szájad néma, s a szíved már érvel, Akkor telik meg lelked szakrális reménnyel.Tovább olvasom…