Az Otthon Feltámadása

Hordtuk a port, s a zajt, mint nehéz láncot,
S a falak közt jártunk félszeg, vak táncot.
De most a csendet oltárra emeljük,
S a házunk lelkét újra megleljük.

Balgaság volt a sötétet őrizni,
S a régi bajban szüntelen hinni.
Évszakok Ura, szenteld meg e hajlékot,
Adj a szívünknek tiszta ajándékot.

Fény gyúl a sarokban, béke a küszöbön,
Vége a bajnak, vége a közönynek.
Ki jobbunkat fogja, e házat is védi,
Szakrális rendjét ránk hinti az égi.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.