Villan az elme, villan az agy, felébred benned az öntudat, kavarog benned a nagy zűrzavar, belül minden alvót felkavar.Tovább olvasom…
A szív és az ész Vajon jól döntöttem Hogy buta fejemmel A szívem után mentem.Tovább olvasom…
Volt, hogy nem kérdeztem én az észt nem mérlegeltem, nem számoltam. Lelkem szárnyra kapott, mint a szél s hogy röpítsen magával - hagytam.Tovább olvasom…
Igaz valóság? Vagy csak képzelem? Hol van a válasz? Érzés, vagy értelem? Sokszor mást súg a szív, és mást mond az ész.Tovább olvasom…
Sors úgy hozta, hogy az Élet mellém sodorjon. De szívedhez nem találom A kulcsot, pedig jól tudom,Tovább olvasom…
A könny bennem eső, tisztára mos mindent, sója a szívemnek lassan rendet teremt. Nem számvetés ez, áthaladás velem, csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.Tovább olvasom…
A csend néha fájdalmasabb a szavaknál. Azt érzed, mennél, de közben mégis maradnál A csend mit akar? Megborul a rend. Maga körül végtelen szakadékot teremt.Tovább olvasom…
Dobban a szív, oly mostohán dobban, Még csillan a szikra, mely a szemedben ott van, Lebben a fátyol, a kő kövön koppan,Tovább olvasom…