Lélegzem. Csend ül a tájon, fák hajolnak szél ölébe, susogó lomb közt énekelnek madarak a reggel fényébe.Tovább olvasom…
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat.Tovább olvasom…
Van egy hely benned, ahol nem szól a világ. Ahol nem kell bizonyítani, nem kell erősnek lenni.Tovább olvasom…
Fehér köd ül a tájon, nem mond semmit, mégis beszél. Mintha egy halk emlék sétálna a fák között — törékeny, szépséggel.Tovább olvasom…
Nem mozdul a lámpa alatt a fény, csak remeg, mintha emlékezne. A város elhallgatott – csak a cipősarkak távolodó koppanásaTovább olvasom…
Semmi, s benne minden él, a lét határán rezzen a szél. Van is, nincs is, álma mély, az értelem is semmi még.Tovább olvasom…
Engedd, hogy válladra hajtsam fáradt fejem, ahol a világ zaját végre elfeledem. Engedd, hogy csókom puhán arcodra simuljon, s szíved dobbanása bennem visszhangra találjon.Tovább olvasom…
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat.Tovább olvasom…