A csend

K. Barbara

Szakadék

A csend néha fájdalmasabb a szavaknál.
Azt érzed, mennél, de közben mégis maradnál
A csend mit akar? Megborul a rend.
Maga körül végtelen szakadékot teremt.

A csend gyilkol, némán és veszélyesen.
Győzelmet arat, gyáván, fölényesen.
Bár hallgatni arany, sokszor mégis ártalmas
Jobb kimondani mindent, mert a csend fájdalmas.

Mond kérlek, mondd el, mi nyomja a szíved?
A csend nehéz, ne érjen így véget
Egy út, mely mindkettőnk álma volt,
Mondd el, mi bánt, a hallgatás megfojt.

Fuldoklom a kimondatlan szavaktól,
Egyre nagyobb szakadék nő közénk a haragtól.
A csend ott lapul valahol közted és köztem,
Akaratlanul szívemet a szakadékba löktem.