Mélabús reggelre ébredtem. Csak fehér és fekete színekkel festették, de lehet hogy festetlen. Lassan rásimul a Földre, lágyanTovább olvasom…
Nem tudok semmit az életről. Miféle titok és talány ez? Néha rosszabb, mint a halál. Vagy talán mégsem?Tovább olvasom…
Mit suttog neked a korom? Némán csendben mondom. Az öregség lett a foglyom, Gyógyszer meg a kosztom.Tovább olvasom…
Dér csókolta apró szirmokat, mint csipkét, Úgy festi a rózsákra Decemberben a tél. Múló szerelem emlékét idézi, ahogy nézem, Lassan tépi, marcangolja az érkező enyészet.Tovább olvasom…
Ki az, ki elvész a ködbe, ki nem néz soha tükörbe, botladozik az életben, semmit remélve,Tovább olvasom…
Sírt a hajnal, könnycseppjei kopogva vándoroltak az ablakon, akartam a csend ízét, csak ültem hallgatagon.Tovább olvasom…
Lágy szellő simít, Lelked halk dallama hív, Csillagok között.Tovább olvasom…
..."fájdalmas szívem, tele van gyűlölettel felétek, félek már az lenni aki akkor akartam... ifjan, gyermekként felnézve rátok...túl sok fájdalom, túl sok seb.Tovább olvasom…