Pokoli vers

Mit suttog neked a korom?
Némán csendben mondom.
Az öregség lett a foglyom,
Gyógyszer meg a kosztom.

Nincsen már élni se jogom?
Ezt az életet sutba dobom.
A sorsom most megosztom,
Egy morbid verssel oldom.

Bizakodásra sincsen okom?
Hű kezet nem kell fognom.
Nehezíti az életet a korom,
Szomorúság lett a sorsom.

A perceket már csak lopom?
A holtom lett hát a zsoldom.
Nagyon száraz már a torkom,
Kihörpintem a hideg borom.

Fáradt ujjaimat összefonom,
Nincs semmim, csak rongyom.
A bűneimet még meggyónom,
Nehéz ezt még megszoknom.

Ha az ördög lábába botlom,
Felemelem a görbe botom.
Agyonütöm azon nyomon,
Így nincs már több gondom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.