Fehérbe borult a táj, megjött a tél. Hófödte fehéren havas háztetőkkel.Tovább olvasom…
Hó, végre hó, csupa fehér, csupa tisztaság. A fákon hópamacsok pihennek, ágakra ül a tél varázsa.Tovább olvasom…
Lélek szárnyon ül a bánat körbefont, átölelt magához húz, nem ereszt.Tovább olvasom…
Esik a hó, fúj a szél, madár didereg az ágon. Apóka magokkal sétál a nagy fához.Tovább olvasom…
Szeretlek december, kedves hónap vagy nekem, amikor a hó lassan betakarja a csendet, a fenyőágak vállán fehér álom pihen, s a csillagok messziről hazakísérnek halkan.Tovább olvasom…
Csendet sző lassan az éj, Felratyog a csillagos ég. Fátylát teríti rám, mint takarót, Békésen, meghitten, oltalmazón.Tovább olvasom…
Postaládánál sorban áll egy csizmácska – hátha sikerülTovább olvasom…
Az ősz már csak egy emlék, betakarja a fagy, lágyan, finoman, mint egy átlátszó lepel. Úgy öleli magához fájó múltadat, szívedben őrzött sebeid.Tovább olvasom…