Utcák ebugatta ölében virrasztó rothadás csücsül; a vaksötét éj barlangjaiból visszaszivárogTovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Lenn lelkünk mélyén ősi titkok rejlenek, mit látsz, az a felszínen sokféleképp lesz jelen.Tovább olvasom…
A szívem mélyén őrzők sok, sok álmot, Titkokból font csendes rejtett világot. Lakat vigyázza, őrzi minden percben, Hogy meg ne sértse többé senki lelkem.Tovább olvasom…
A lakat mely őrzi a titkokat, A lakat mely őrzi a múltat. A lakat mely soha sem beszél, A lakat hét pecsét alatt marad.Tovább olvasom…
Egymást gáncsolva, tolva–lökve valósággal elemésztődnek már bele; olcsó aranyforintokért nem lenne muszáj, se kár,Tovább olvasom…
Szikrázó havon sikló pillekönnyű gondolat, lágy szellő pihe szárnyán repítsd a titkokat,Tovább olvasom…
Meglátni, beleülni, álmodni, pihenni,Tovább olvasom…