Vasárnap reggel. A vonat visz tovább, az ablakon esőcseppek csillognak, figyelem őket, ahogy lefelé úsznak,Tovább olvasom…
Vonatom sötétben zakatol, szemem ismerős tájon barangol, a sötétben fények villannak fel, igen, most az én időm jött el.Tovább olvasom…
Hiába futottál, lemaradtál róla. A vonat elment, az utolsó.Tovább olvasom…
Vonat érkezik az állomásra, felhangzik az ismert dallam. Személyvonat érkezik a múltból. Rajta utazik gyermekkori énem.Tovább olvasom…
Peronon magam várok, csak a szél kószál, elhagyott lágy dallam, lelkem álomba ringatja.Tovább olvasom…
Dobj egy csókot a vonat után ott ülök rajta én. Kopott bőrönd a társam oly üres akár a lelkem,Tovább olvasom…
Elnézem most lassan öregedő kezem, és kérdezem: mi végre volt az életem? Az évek, mint a vízfolyás, rohantak, s az álmok, mint a füst, csak elsuhantak.Tovább olvasom…
Törtető hétköznapjaink Imbolygó hűs hajnalaink Szütyörgő szürke napjaink Zötykölődő vonatainTovább olvasom…