Az ihlet maga a múzsa csókja, Legmélyebb pillanataimban is ott van. Segít a dühöt kiadni, A könnyeket felszárítani.Tovább olvasom…
Még hallgatni kénytelen egyre idő-lakatok néma kattogásait, homlokának kitaszított,Tovább olvasom…
Sárga lapok közt alvó, néma emlék kél, virágillat száll.Tovább olvasom…
Amikor nehéz szívvel, fáradtan, Álomra hajtanám bús fejemet. Ablakomon bevilágít a telihold, Azt kérdezi – miért nem alszol?Tovább olvasom…
A tél fehér csendjét halkan széttörte, Egy apró szirmú lélek, mi lassan felébred. Fagyott földből bújik, mégis tisztán érez. Eljött az idő, hogy reményt leheljen.Tovább olvasom…
Szerintem nincs értelme, igazán, a hívei mégis nagyon kitartók, nyereség a veszteség vigaszán, amennyit nyílnak, zárulnak ajtók.Tovább olvasom…
Enyém ez a kuckó A lelkem szabad Ahol szívből jönnek A költői szavak.Tovább olvasom…
Végesen suttog a csend. Hullámzik bennem a rend. Húz le a szédítő Mélység: nehezék a lelkem – árnyék.Tovább olvasom…