Összes vers

Írta: Bandics Zsuzsanna
Feltöltve: tegnap 08:29
Téma: Csalódás
👁️ 1   ❤️ 1

Az asztalon két csésze,
Benne a forró kávé.
Habos is, forró is,
Ez az, amit nagyon szeretek.

Írta: Buglyó Juliánna
Feltöltve: tegnap 09:53
Téma: Természet
👁️ 1   ❤️ 1

Fák, árnyak, fények, csend
virágok, gombák teszik a szépet
szellő érzéki táncot jár
ölelő karjából vetítődnek képek

Írta: Gyólay Karolina 💠
Feltöltve: ma 11:26
Téma: Érzelmes
👁️ 1   ❤️ 1

Oly gyakran nézek a tiszta lapra,
számtalan gondolat kavarog rajta,
szavakba önteném, mily nehéz hiányod,
s a remény mécsese még bennem pislákol.

Írta: Halászné Magyar Márta
Feltöltve: ma 06:45
Téma: Anyák napja
👁️ 1   ❤️ 1

Több mint huszonegy éve,
hogy itt hagytad a földi létet,
hosszadalmas szenvedés végén
ragadott el a kegyetlen végzet.

Írta: Tasi83
Feltöltve: tegnap 06:35
Téma: Társadalomkritika
👁️ 1   ❤️ 1

Nem tudták már arcát lecsendesíteni; vigasztalni kellett volna – meglehet –, őszinte-igazán, míg csak eltart a halandó létezés, szemeiben megriadt földrészeket dédelgetett krokodilszemű sírás. Sokan jöttek: rokon, jóbarát, szomszéd, s csak nézni bírtak, akár a birka, hogy miért történt, ami megtörtént. Oldódás-kötődés közepette a végső azonosulásban egyik sem mert kezességet vállalni; tükörkép s benső ellenfél sosem lehetett egyenrangú árnyalt lélekmélységekben.

A sebezhető védtelenség tán sosem volt eszköz, sokkal inkább a benső psziché kiváltsága arra, hogy megválogassa, kivel áll szóba megszelídített akarattal, kivert állatként kuporogva jött, akár az árnyék az ember zsigeri sejtjeivel a tudatos félelem, vagonszám vitték az emberi élet felett a tiszavirág-életű karrierek szent ígéreteit, a boldogulások titkos mikéntjét, melyről az átlag szükségképp rendre megfeledkezett, hiszen szándékosan sem avatták be.

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠
Feltöltve: tegnap 07:33
Téma: Anyák napja
👁️ 1   ❤️ 0

Anyák napján én a temetőbe megyek,
Kezemben kék nefelejcs csokor lapul.
Neked szedtem a vadvirágos réten,
Kedvenced ez a szép kék virág volt.

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠
Feltöltve: ma 08:37
Téma: Lélekvers
👁️ 1   ❤️ 1

Hajnali ködpára ölelte át a fákat,
szellő futott arra, megsimítva ágaik.
Álmosan nyújtózkodtak az ég felé,
az első napsugár cirógatta leveleik.

Írta: András Komondi
Feltöltve: ma 13:25
Téma: Mosoly
👁️ 1   ❤️ 1

Este, ha a képernyőn feltűnik,
az utcáról mindenki eltűnik.
Színen van a legújabb változat,
és megint van egy áldozat.